Naplóbejegyzés a portyáról

Kedves Naplóm!

Ahogy eddig minden évben, idén is megjött az email a téli portyáról. Ez volt az első alkalom, amikor nem az őrsvezetőm hanem a csapatparancsnokom küldte. Most már igazán vezető lettem, gondoltam, de a téli portya alatt rájöttem, hogy a vezetővé válás sokkal hosszabb út, mint egy email.

Pénteken este fél kilenckor indultunk, úgyhogy bőven volt időm bepakolni. Hiába voltam kész fél órával az indulás előtt, nyilván nem értem oda időben csak az utolsó másodpercben. A buszút nagyon jó és vidám volt a gyerekek izgatottak voltak. A lányokkal már nyáron összeismerkedtem, de csak idén -amikor elkezdtem Anikónak a Kékcinege őrsnél segíteni- tudtam igazán megismerni őket. A saját őrsömből hárman voltak nélkülem, akik akárhányszor panaszkodtam mindig megvigasztaltak. A lányokkal egy külön osztályt kaptunk, ahol aludhattunk és beszélgethettünk (nem mintha a lányok nagyon aludni akartak volna). A fiúk pedig együtt aludtak az iskola tornatermében.
Másnap 8-kor keltünk, de mi, lelkes vezetők már fél hétkor felkeltünk, hogy a gyerekek előtt kész legyünk. A reggelire péksüteményt kaptunk, ami, mint mindig most is nagyon jól esett. Az aznapi kirándulás volt a csúcs!! Imádtam az egészet!! Az erdőt, a hegyeket amik között mentünk, a kilátást és a beszélgetéseket, amik a gyerekek között hangoztak el. Amikor megálltunk pihenni, a gyerekektől kicsit távolabb a saját rajomhoz ültem, akik most is hatalmas poénokat sütöttek el. A gyerekek az ebéd után rögtön a közeli játszótérre mentek és ott is jól kifutkosták magukat. Mi meg ültünk és néztük, ahogy a fiatalság energiája sosem fogy el, bezzeg a miénk 16 éveseké milyen gyorsan elfogy.
A kirándulás után indult a móka a forgószínpaddal, a farsanggal és a tábortűzzel. Az egész délutánt élveztem. Az esti buli hangulata is nagyon jó volt. Örökre meg fog maradni bennem a kép, ahogy ülünk a lányokkal egy hatalmas nutellával a kezünkben, amibe kekszet mártogatunk, közben pedig a "Mennyország tourist"-ot énekeljük.
Másnap reggel már nem sikerült a lányok előtt felkelnünk. Fél hétkor keltünk és vártuk a reggelit. A pilisszentlászlói templom kicsi és hangulatos volt, amin egy másik cserkészcsapattal osztoztunk. A takarítás során kezdtem kikerülni a portya hangulatából és elkezdtem azon agyalni vajon mit kellene csinálnom itthon, de a lányok mintha csak észrevették volna máris játékokkal álltak elő, amik közben a nevetéstől már a hasam is fájt így esélyem sem volt máson gondolkodni. Hamar elkezdődtek a csapattal a közös játékok, amiket a tornateremben játszottunk. A vezetőkkel nagyon élveztük a játékokat, főleg azért is mert gyerekek is lelkesek voltak.
És végül az utolsó ebéd, „hotdog cserkészmódra” tökéletes egy portya lezárásához!

Tehát Kedves Naplóm, ez a hétvége egy tökéletes élményként maradt meg bennem és remélem a többiek is ennyire élvezték!!!!

 

-Vígh Zsófi